[singlepic id=2576 w=320 h=240 float=left]Pál Tibor  nyugalmazott rajztanár, képzőművész a Felvidékről, Rimaszombatról származik, 2000-től Kassán él. 1968-ban végzett a nyitrai tanárképző főiskola képzőművészeti karán. A természetszeretet vezérli és alázattal viseltet a művészetek iránt. A színek és formák nyelvén igyekszik őszintén kifejezni magát, hogy alkotásai az átlagember számára is érthetőek legyenek. Célja a vizuális élmény, örömet szerezni a kiállítást megtekintő közönségnek-nézőnek.

Témaválasztása egyszerű. A természet, az élet értékeit, kincseit és az ember alkotta értékeket örökíti meg. Ezekre az értékekre és ezek védelmére szeretné felhívni a figyelmet a képzőművészet kifejező eszközeivel, olykor vidám, máskor visszafogott színekkel és egyszerűsített formákkal.

A csendéletek mellett zömmel tájképeket fest, főképpen a felvidéki falvakról-tájakról, tengerparti tájakról. Szentendrei sorozatán az ott eltöltött idő élményeit örökítette meg, leginkább pasztell, tempera, akvarell és olaj technikával alkotott. Színskálájára általában jellemző a piros, a sárga különféle árnyalata, ritkábban alkalmazza a barnát és a sötétebb tónusokat.

Az utóbbi években a Kassához közeli településeken állította ki képeit. Abban a reményben állítja ki képeit Sárospatakon, hogy alkotásai elnyerik a helyi közönség tetszését a tél közepén – ha csak pár percre is – visszaidézik a nyár optimista hangulatát.

A sárospataki kiállítást a szintén Kassán élő Gyüre Lajos-író, költő, irodalomtörténész-szemüvegén keresztül láttatta meg, irányította a jelenlévők figyelmét az itt kiállított alkotásokra.

Az ő gondolatait olvashatják a következő sorokban:

Nem könnyű dologra vállalkozott a rimaszombati Pál Tibor képzőművész, amikor Kassára költözése után itt próbálkozik festőművészként gyökeret verni. A nagy elődök – Kővári, Angyal – után, ha a közönség a már megszokott nívót, ecsetkezelést, művészi alkotást várja el az újabb festőgenerációtól. De a mai élők, Duncsák, Szabó Ottó, Filephez besorakozni is ma már rangot jelent.

Most már több csoportos, és önálló kiállítása volt Nyitrán, Füleken, Rozsnyón, Bátkán, Szepsiben, illetve Budapesten, Miskolcon, de Sárospatakon ez az első ilyen jellegű megjelenése a tárlatlátogatók előtt. Ez a kiállítás egyben a művész egyik irányváltásának is tekinthető. Eddigi piktúrájában is jelen volt már a csendélet és a tájkép szinte egyforma súllyal. Elmondható, nincs olyan virág, amely valamilyen formában ne ihlette, ne késztette volna arra, hogy néhány ecsetvonással megörökítse az élményt, a rácsodálkozás örömét.

Jellemző sajátossága a kiállított képeknek, hogy maga a táj bármilyen formában, de visszatükrözi az egyén, az alkotó képzeletvilágát, látásmódját. Kitűnik belőle a világról alkotott véleménye, az emberi élni akarás méltósága, a humanista gondolkodás.

Ha jól tudom, a világörökségként is számon tartott „Mostári híd”, melyhez a kép megkomponálásának apropóját bizonyára az a rombolás adta, amely a szerb-horvát háború folyamán érte a hidat. Vagy a „Szentendrei utca” szépsége kapta meg, s a látvány gyönyörűsége alkotásra késztette, hogy hirtelen papírra, majd vászonra vesse érzéseit.

Vannak szlovákiai magyarok, akik várják, éhezik a művészeti bemutatkozási lehetőséget. Nem utolsósorban azért is, hogy megmutatkozzanak, vannak feltörekvő alkotóik, akikre büszkék lehetünk. Érjünk el oda: meg is becsüljük őket.

Hozzuk tudomásukra: ők a mieink is, „nekünk nőnek nagyra” – József Attila után szabadon.

Üde színfoltja volt a tárlatnak a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában tanuló fiatal fuvolisták szereplése. Fiatal koruk ellenére meglepte kiváló teljesítményük az értő közönséget – még bizonyára sok örömet szerez a hallgatóknak.

Ami a szemünkön keresztül hat mindenkire más és más hatást kiváltva, azt e kiállítás falain található képek vidám hangulata adja.

Pál Tibor Kassán élő művész-tanár kiállítása A Művelődés Háza és Könyvtára Galériájában 2015. március 18-ig látogatható, vasárnap kivételével hétfőtől péntekig 9-től 18 óráig, szombaton 9-12 óráig.

Kívánom e kiállítás megtekintése után érezzék másoknak is szívesen ajánlják.

Ezt teszem most én is:

Leskóné Szemán Éva
A Művelődés Háza és Könyvtára munkatársaként, mint kiállításszervező