kerekes-5A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Népművelők Egyesülete az elmúlt héten tartotta szakmai napját A Művelődés Háza és Könyvtárában.  A program része volt a Kerekes László Emlékkiállítás megnyitása. A megye közművelődési szakemberei közösen idézték fel a sokuk által tisztelt és nagyra becsült népművelő kolléga alakját és munkásságát.

 Kerekes László Salgótarjánban kezdte pályafutását, majd a zánkai úttörőváros kulturális igazgatója lett. Budapesten nagy ügyek szolgálatában állt. Ilyen volt a közművelődési feladatellátást máig meghatározó 1997. évi CXL. törvény megalkotása és az akkori döntéshozókkal annak elfogadtatása. Kerekes László hívta életre a kulturális területen működő országos szakfelügyeleti rendszert is. Hivatali munkája ellenére mindvégig kitartott a képzőművészet mellett, grafikusművészként örökre beírta magát a történelembe. Plakátjai, könyv illusztrációi sokasága jelzi mindig meg tudta szólítani a közönséget.  Aktív évei után a dabasi képzőművészeti élet újraszervezése, alkotóház létrehozása töltötte ki mindennapjait.

Kerekes László értékteremtő alkat volt, igényessége, maximalizmusa nem ismert megalkuvást, csalhatatlan stílusérzéke mindig a minőséget helyezte a középpontba. Tisztesség, intelligencia, megbízhatóság, pontosság, önálló szellemiség – csak néhány azokból a jellemzőkből, amelyek Kerekes Lacira illettek. Tapodi Katalin a dabasi Kossuth Művelődési Központ igazgatója, Hazag Mihály nyugalmazott népművelő, Stumpf Gábor és Csatlósné Komáromi Katalin emlékeztek a nagy tudású, mindenkit partnerként kezelő egykori kollégára.

Befejezésül álljon itt Kerekes László ars poeticája:

„ A kultúra a mindennapi emberi létezés minősége. Ahogyan élünk, ahogyan érdemes élni. Ha ezt az általam alkotott kultúra fogalom – meghatározást elfogadhatónak vélhetem – szeretném vélni – akkor az értékes emberi élethez tartozónak gondolom:

  • az ember önfenntartásáért, gyarapodásáért végzett munkájának alkotó örömét,
  • a társért, a gyermekért, a barátért, a közösségért érzett felelősség és tenni akarás fizikai és szellemi erőfeszítéseit,
  • a szűkebb és tágabb környezetben – a világban való eligazodásra törekvés, akarat szándékát,
  • a bennünket körülvevő világ nagyszerűségeinek, szépségeinek megismerési vágyát,
  • az emberi jóság, szeretet felismerésére, igénylésére- viszonzásra törekvést,

és ha mindezekkel együtt képes vagy az önmegvalósító munkáról, a szeretetről, az értékekről, a szépségről mások számára is alkotásban: szóban, írásban, ének-zenében, táncban, rajzban, festményben, szoborban és alkotott tárgyban valami fontosat –mindenki számára hasznosan okosat, esztétikai élményt jelentőt elmondani- akkor a mindennapi emberi létezésnek azt a minőségét tudtad megteremteni, mely része a közösségi kultúrának. Éled és gazdagítod a kultúrát. „

 Fotók