Halász- Géczi Ágnes meseillusztráció kiállítása

Megtekinthető január 20-ig.

Lovász Irén ezt írja:

„A népdalban megénekelt „fellegajtó” az égi és a földi világok közötti átjárást segítő varázskapu. Nem mindenki tudja kinyitni, de vannak, akik igyekeznek nyitogatni. Sírással, imával, énekkel és más, nem szóbeli varázslatokkal. Van, akinek sikerül, s megtalálja a kulcsot. Aki jól keresi, megtalálhatja a varázskaput, és hozzá az elrejtett Kulcsot…”

Gyermekkorom óta szeretem a könyveket, pici koromtól ábrándozva figyeltem a képeskönyvek rajzait, amelyek segítségével még jobban elmerülhettem a történetben. Sokat lapozgattam a nagyok (Réber László, Dargay Attila, Würtz Ádám, Reich Károly) könyveit.

Ki ne élvezné, hogy egy másik világba csöppenhet és kicsit elszakadhat a valóságtól.

A rajzolás is varázslat. Láthatóvá tenni a láthatatlant, elképzelni a lehetetlent és papírra is vetni azt, bár sosem könnyű feladat. Mély befelé figyelést, koncentrációt, kitartást igényel, no meg persze sok-sok fantáziát. Hatalom és erő van az illusztrátor kezében, célja a létrejött alkotás átadása a világnak.

Feladata feltárni a bennünk rejtező és elnyomott gondolatokat, melyek gyermekként oly természetesek voltak. Felnővén aztán elfeledjük mennyire lételemünk volt a játék, a mese, a képzelet szárnyalása.

Hát merjünk egy kicsit ismét gyereknek lenni, és átlépni azon a bizonyos ajtón…

Halász-Géczi Ágnes