szardinia10aHazatért szardíniai vendégszerepléséről A Művelődés Háza Kamarakórusa. A kórus a szardíniai Berchiddeddu település férfikarának tavalyi sárospataki vendégeskedését viszonozva kelt útra, s látogatott el az Olbia melletti településre. Mivel ilyen hosszú út során pihenőt is kell tartani, ezért közel a célhoz megálltunk, s megtekintettük a nevezetes „Csodák terét” Pisában. A fantasztikus épületegyüttes – Dóm, ferde torony, Baptisterium (keresztelő kápolna) és a temető fala – mind-mind fehér márványból, lenyűgözi a naponta odalátogató több ezer turistát. Az együttesből a Dóm az, amit a leghamarabb, már 1064-ben kezdtek építeni, majd alig száz évvel később hozzákezdtek a keresztelő kápolnához, s utána 20 évvel a toronyhoz is. Pisa Olaszország egyik legrégebbi városa, s a süllyedés miatt megdőlt tornya és a már említett épületei sok százezer látogatót vonzanak évről-évre a városba.

A mintegy kétórás pihenő után rövidesen megérkeztünk a livornói kikötőbe, ahol sok-sok autó és motor után a mi buszunkat engedték fel utoljára a kompra, így aztán nem kis meglepetést okozott, hogy még állóhely is alig akadt számunkra a mintegy 9 órás éjszakai útra. A nem kevés viszontagsággal járó éjszaka után reggel 6 után kikötöttünk Olbiában, ahol a vendéglátó San Tomaso Kórus vezetője Carlo Deriu már várt minket, s ezzel véget is értek a nehézségek. A három napos szardíniai tartózkodásunk során megismerkedtünk a sziget múltjával, történelmével, meglátogattuk a mintegy hét ezer nurághe egyikét és egy ősi temetkezési helyet egyaránt. Két alkalommal volt módunk fürdeni a Tirrén-tenger gyönyörű tiszta hűs vizében, valamint alapos ismereteket szereztünk a szárdok gasztronómiai kínálatából. Ettünk kagylót, rákot, tintahalat csakúgy mint rántott halat, bárányt, sült malacot és sok minden más finomságot. Az esti közös vacsorák hangulata úgy hiszem, sokáig nem feledhető, mert el sem lehet mondani milyen az amikor zárt térben kb. 100 ember (nagy részük olasz) egyszerre beszél, s hogy megértse a tőle távol ülő is, mindezt fortéban teszi.

Szombat este a Monti település templomában megtartott hangversenyen A Művelődés Háza Kamarakórusa volt az egyetlen külföldi fellépő, az öt hazai kórus társaságában. A sikeres hangverseny végén a résztvevő kórusok egy közös, jó hangulatú vacsorával zárták az estét, amiről természetesen nem hiányzott az ének sem. Másnap, vasárnap reggeli után indulás az olbiai kikötőbe, felszállás a kompra, s egy nyolc órás, végig napos időben való kellemes hajóút után érkezett a kórus Livornóba. A Livorno-Sárospatak közötti mintegy 1300 km-es utat csupán egy helyen, a reneszánsz bölcsőjeként is ismert Firenzében szakítottuk meg, ahol  egy röpke sétát tettünk a Dóm és környékén. Este 9-kor élt, nyüzsgött a város, ahogy az Olaszországban megszokott. A rövid pihenő után hazafelé vettük az irányt, s a jó busznak, s nem utolsó sorban a két ragyogó pilótának köszönhetően már a délutáni órákban meg is érkeztünk.

Fárasztó, de élményekkel teli út volt, ahol új barátokat szereztünk, s megismerhettük – már nem először – az olasz vendégszeretetet. Néha már szinte zavarbaejtő volt az a figyelmesség, kedvesség, amivel az egész ott tartózkodásunk alatt körülvettek minket. Köszönjük a vendéglátóinknak, s reméljük, lesz módunk viszonozni, hisz tavaly ők mindössze 25 órát töltöttek Sárospatakon egy szerencsétlen római reptéri tűz miatt.

 

 

Fotók