A Művelődés Háza és Könyvtára

Menü / Művelődő közösségek /

Amatőr előadó művészeti és tárgyalkotó csoportok

Az 1954-ben alakult Bodrog Néptáncegyüttes, megyénk egyik legrégebben működő néptánccsoportja. Az együttes számos kitüntetést kapott. Kétszeres Kiváló Együttes, megyei Alkotói Díjas, és Miniszteri Kitüntető Oklevéllel rendelkező művészeti csoport. Számos fesztiválsikere közül kiemelkedik a Szolnoki Fesztivál nívódíja, és 2005-ben a Büyükcekmece-i C.I.O.F.F. fesztivál IV. helyezését jelentő különdíja.  Az elmúlt fél évszázad során a rengeteg hazai fellépés mellett Európa szinte valamennyi országában bemutatkozott az együttes, de megjárta Amerikát (USA), Egyiptomot (Afrika) és Ázsiát egyaránt. A csoport az évi több mint ötven fellépésével igen széles körű kapcsolatrendszerre tett szert, s igen jó hírvivője a fenntartó intézménynek és a városnak egyaránt. Működése során “arany II.” minősítést, az új minősítési rendszerben “minősült”, és “kiválóan minősült” kategóriát ért el. Műsorukon a kismagyarországi tájegységek mellett a Felvidék és Erdély tájegységeinek táncanyagaiból készült koreográfiák is szerepelnek
Az együttes vezetője Darmos István.
http://bodrog.lapunk.hu/

A Művelődés Háza Kamarakórusa 1968-ban alakult, s azóta folyamatosan jelen van a térség, a megye és az ország kórusmozgalmában. A kórus rendszeres résztvevője a városi rendezvényeknek, de az elmúlt közel 35 év alatt elvitte, s bemutatta a kórusirodalom remekeit Zemplén és a Bodrogköz legkisebb falvaiba is, olyan helyekre, ahol korábban még az ott lakóknak hasonló élményben nem volt részük. Ez a kulturális missziós tevékenység folyamatosan végigkísérte az együttes több mint 30 éves tevékenységét. Mindezek mellett jutott idő és energia hazai és nemzetközi kapcsolatteremtésre is, így Szentes, Szeged, Kosd, Szombathely kórusai mellett Kassa (Szlovákia), Szentegyháza, Sepsiszentgyörgy (Erdély) Monfalcone, Zafferana de Etnea, Nuoró (Olaszország), Weimar, Soest (Németország) Hoofdorp (Hollandia), Hameenlinna (Finnország) városok egy-egy kórusával is baráti kapcsolatot épített ki az együttes, ami természetesen kölcsönös látogatásokat és közös hangversenyeket is jelent. A kórus 2003-ban Kamarakórus kategóriában “Fesztiválkórus” minősítést kapott. Az együttest Dr. Sándor György karnagy úr vezeti.

A 8kor Színház Sárospatakon, hivatalosan „A Művelődés Háza” nevű városi kulturális központ művészeti együtteseként tevékenykedik immár 28 éve. Ez idő alatt nagyon sok minden változott életében, szereplők jöttek és mentek, akár csak egyetlen előadás erejéig, akár mindörökre, de egyvalami változatlan maradt: a hivatás. A küldetés, hogy tudtára adjuk az egész világnak: „Él magyar, áll Buda még…”. Igen, él, mind a tizenötmillió, akkor is, ha mások – vagy olykor egyik-másikuk saját maga is – mindezt elhazudni igyekeznek. Akkor is, ha dicstelen vezéreik időnként testvértagadásra sarkallják a hajdan együvé tartozókat. A társulat gyökerei a rendszerváltásnak nevezett eseményeket megelőző év márciusáig nyúlnak vissza. 1988-ban egy főiskolásokból álló amatőr rock-együttes és barátai, több tucatnyi felnőtt és gyermek néptáncos alkotta azt a szereplőgárdát, akik A Művelődés Háza akkori vezetőinek és munkatársainak irányításával létrehoztak egy egész estét betöltő szabadtéri produkciót a 48-as forradalom ünnepének tiszteletére. Az előadás – mely szellemében, hangzásvilágában és külsőségeivel is az addig megszokottaktól gyökeresen más volt – hatalmas közönségsikert hozott, s a szereplők közül többen gondolták úgy, hogy érdemes tovább együtt folytatni a megkezdett munkát. Fontos állomás volt, mikor 1992-ben a társulat magját képező zenekar részt vett az erdélyi Fehéregyházán évente megrendezésre kerülő Petőfi-emlékünnepségen, s ez a fellépés többek számára életre szóló elhivatottság kezdete, vagy éppen megerősítése lett. Hazatérve határozták el az akkori tagok, hogy az eddigi alkalmi társulás helyett egy állandó formációt hoznak létre – akkor még „8kor-együttes” néven -, rendszeres próbákkal, és előre megtervezett fellépési renddel. A repertoár folyamatosan bővült, s a kezdetben csak zeneszámokból álló produkciók egyre több verses és prózai elemet is tartalmaztak. Ennek megfelelően egyre több nem zenész amatőr előadó is csatlakozott a társulathoz, s lassan a műsorok jellege, szerkezete is változni kezdett, a mondanivaló változatlansága, sőt nyíltan hirdetett változtathatatlansága mellett. Az első fehéregyházai fellépés nyomán hamar híre ment – főként a határokon túli magyar közösségek körében -, hogy van egy sárospataki csapat, akik jó szóért, szerény vendéglátásért, és nem utolsó sorban életre szóló barátságokért bárhova elutaznak, s hirdetik az egyetemes magyarság igéjét. Így ismétlődik azóta is szinte minden évben a meghívás Erdély különböző városaiba, a Felvidékre, Délvidékre vagy Kárpátaljára. Természetesen az országhatárokon belül is számtalan rendezvényen vettünk részt, eldugott kis falvaktól egészen a Parlament kupolacsarnokáig. 1996-ban mutattuk be – barátaink, családtagjaink közreműködésével – az első igazi jelmezes díszletes nagyszínházi produkciót, az „Itt élned, halnod kell” című zenés történelmi tablót, mely a csodaszarvas-regétől a köztársaság kikiáltásáig kísérte végig a teljes magyar történelmet. A színpadon 120 szereplő vonult fel, a kétórás előadás teljes zenei anyagát az akkor még igen kezdetleges, de már saját stúdiónkban vettük fel, s a színpadi főbb szerepeket is zömében az együttes tagjai alakították. S volt, aki ekkor vált meghívott közreműködőből a társulat állandó tagjává. A munka folytatódott, de a szerkezet átalakult, s ettől az előadástól kezdve már 8kor Színház lett az eddigi 8kor-együttesből. A távoli szereplések már nem „kulturális” rock-koncert, hanem színházi pódiumműsor jelleget öltöttek, és egyre sokasodtak. Itthon pedig folyamatosan készítettük elő az újabb és újabb nagyszínházi produkciókat. Így adtuk elő 1998-ban a „Költő visszatér” c. rock-operát, 2000-ben a „Valahol Európában” c. musicalt, 2002-ben a „Légy jó mindhalálig” című zenés darabot, majd 2003-ban az „István, a király” című rock-operát szabadtéren, „élő” rock- és szimfonikus zenekarral, kórus és táncosok közreműködésével, mintegy kétszáz szereplőt felvonultatva, több mint ötezer fős közönség előtt. Természetesen lehetőség szerint ezeket a „nagyprodukciókat” is utaztattuk, s több tucat előadást tartottunk különböző helyszíneken, határon innen és túl is. Emellett folytatódtak a magyarság-missziós pódiumműsorok is, így jutottunk el többek között 2001-ben Washingtonba, és a floridai Sarasota városába, az előbbibe az akkori magyar nagykövetség, utóbbiba az ottani magyar közösség meghívására. 2009-ben Torontóban vendégszerepeltünk, 2010-ben az USA keleti partján turnéztunk – újra eljutva Torontóig  szintén ebben az évben, majd 2011-ben is az MVSZ felkérésére mi adtuk a műsort Versaillesben a Trianon-palota előtti megemlékezéseken. 2012-ben az USA nyugati partján, Los Angelesben és környékbeli helyszíneken léptünk fel. 2013 nyarán a Stuttgart környéki magyarság vendégei voltunk a Szent Korona utazó másolatával, és a Koronaőrség tagjaival együtt, akikkel évtizedes barátság köt össze bennünket, sok helyszínre kísértük őket különböző rendezvények kulturális műsoraként. Mindezek mellett az elmúlt évtizedek alatt több száz alkalommal szerepeltünk a történelmi Magyarország teljes területén, némely településen visszatérő vendégként. Ezen alkalmak közül is kiemelkednek a fehéregyházi és a koltói Petőfi-ünnepségek, ez utóbbi rendezvényen eddig huszonegy alkalommal vettünk részt.  Pódiumműsoraink jellemzően mai hangzású – elsősorban a Kormorán együttes zenei világából származó – dalokból, legnagyobb költőink és íróink műveiből vett versekből, prózákból állnak, az adott alkalomra készített műsor mondanivalójához igazodó hangulati, tartalmi egységbe foglalva, minden politikai szélsőségtől mentesen. Az elhangzó dalok zenei alapját zömében a saját stúdiónkban készítjük, esetenként élő hangszeres kísérettel adjuk elő.

 

A társulat állandó magját jelenleg (2016) az alábbi személyek képezik:

Bálint Béla – produkciós és logisztikai szervező, tanácsadó

Donkó József – előadó

Karacs Mónika – előadó, hangszeres közreműködő

Nagy Zsolt – előadó

Sipos István – zenei rendező, hangmester, hangszeres közreműködő

 

Hivatalos elismeréseink:

Comenius emlékérem

A Magyar Művészetért Ex Libris díj

Pécsvárady Botond közéleti díj

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Alkotói Díja

Nemzetvédelmi Kereszt Arany Fokozata

Koltó Község Díszpolgára

Művészeti hitvallásunkat egy a Kormorán együttestől, műsoraink mottóját pedig Bayer Zsolt

egyik írásából vett idézettel fejezhetjük ki:

„Magyarnak lenni hivatásunk!”

„ … nincs határon túli, meg anyaországi magyar, csak magyar van!”

Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely  Díszítőművészeti körként 1974-ben alakult, és azóta folyamatosan működik. A történelmi Magyarország területén készített minden hímzésfajtával foglalkozik. Első vezető Fráter Józsefné volt. Ő pontos munkára szoktatta az asszonyokat, megtanította, hogy minden tájegységnek megvannak a jellegzetes motívumai, öltéstechnikája és színezési szabályai, amitől eltérni nem szabad. Ezt a munkát 1991-ben Kerülő Jánosné vette át, de a tudományos alaposságból és a kézműves igényességből ő sem engedett. Munkájuk eredményeként a szakkör tagjai rendszeresen megmérettették magukat a Népi Iparművészeti Tanács által szervezett zsűrizéseken és kaptak nagy számban „A” és „B” kategóriát elismerésül. Jól szerepeltek az országos pályázatokon, a Kis Jankó Bori pályázaton Nívó Díjat kaptak. Az ország különböző részein megrendezett kiállításokra is eljutottak – Miskolc, Szerencs, Budapest, Tállya – de külföldön is szerepeltek több alkalommal – Rozsnyó, Szabadka, Kassa. 2004-ben Gondáné Tarr Katalin folytatta a megkezdett munkát, amit 2009-ben Koscsó Istvánné vett át. A tudomány mai állása szerint a történeti Magyarország hímzései egy közös ősre az úgynevezett úri hímzésre vezethetők vissza. Az úri hímzés egyik fellegvára Sárospatak volt. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyunk udvarában hímző műhelyt tartott fenn, ahol a nemes hajadonokat tanította a hímzés és művészet alapjaira. Nagy örömünkre szolgál, hogy az ebben a műhelyben készült alkotások közül többet is sikerült megőrizni az utókor számára.  A Művelődés Háza vezetésének és a kör tagjainak közös döntése volt, hogy a történelmi hagyományok, és a korábban elvégzett magas minőségű munka feljogosítja a közösséget arra, hogy a nagy előd, Lorántffy Zsuzsanna nevét és az ő általa alapított hímző műhely nevét viselje. 2010 októbere óta Lorántffy Zsuzsanna Hímző műhely a tárgyalkotó közösség  neve. Továbbra is a nagy elődök által kitaposott úton járnak. Ma is ragaszkodnak a tudományos alapossághoz, a kézműves igényességhez. Tagjai közül öten értek el Népi Iparművész megtisztelő címet.
Közülük hárman ma is aktív tagjai a hímző körnek: Kerülő Jánosné, Sztankóné Németh Anna és Koscsó Istvánné.

Rajztanárok Zempléni Alkotóköre szakmai munkáját Sárospatakon A Művelődés Házában immár 1976-tól folyamatosan végzi. A kör tagjai az iskolai év folyamán szeptembertől-júniusig minden második pénteken egész napos köri foglalkozás keretében találkoznak. Az alkotóközösség kiterjedt kapcsolatrendszere folyamatosan bővül, hisz újabb és újabb tárlatokon mutatkoznak be, nemcsak a megyében de az ország különböző részein, sőt a határokon túl is. 2005-ben kassai képzőművészekkel valósítottak meg egy cserekiállítást.

Foltos Pille Foltvarró Kör  2004 májusában alakult 6 lelkes foltvarró összefogásával, Bogdán Erzsébet irányításával, mely rövid időn belül 18 tagúvá fejlődött. A kör jelenleg 14 taggal működik, Szabó Miklósné Ágika vezetésével. A tagok A Művelődés Házában találkoznak minden héten pénteken délután 14-18 óráig. Nyáron egy hetes helyi táborban szélesítik tudásukat. A foltvarrás tudása érték, mert bármikor szeretetté alakítható. Hisznek a jóban és a szeretet erejében. Öröm varrni, öröm megajándékozni gyermekeket, felnőtteket, és akkor is öröm, ha foltos társaik csodálják meg az újabb alkotásokat. A munkájuk egy kész tárgyat eredményez, ami szép, használható, és melegséget kelt mások szívében. Ilyen alkalom volt többek között az általuk díszített karácsonyfa átadása a városban élő egy kiválasztott nagycsaládnak, a Szociális Otthon lakóinak megajándékozása, a Szent Erzsébet zászlók készítése a jubileum alkalmából, vagy éppen az óvodásoknak készített ajándék.
Az 1980-as évekig a foltmunkák tradicionális mintájú, technikájú és színvilágúak voltak, majd megjelentek a mai modernebb, kortárs foltmunkák. A találékony foltvarrók mindig újabb és újabb ötletekkel, technikákkal jelennek meg. A foltvarrás titka az anyag, a szín és minták variációjában rejlik. A számos alkotói technikát használó patchwork-művészek bármit létre tudnak hozni, amit textilből el lehet készíteni, így a gyerekjátékoktól a különleges ajándékok- és dísztárgyakig, mindennapi használatra alkalmas táskáktól a pénztárcákig minden elkészíthető „foltozással”.
Megalakulásuk óta nagyon sok tanfolyamon és régiós varró találkozón vettek részt. Így jártak pl. Miskolcon, Mezőkövesden, Tiszaújvárosban, Kazincbarcikán, Nyíregyházán, Budapesten, Egerben Kaposváron. Így sok új technikát sajátítottak el. Az elmúlt években számos kiállításuk volt a megyében, az ország különböző városaiban és a határon túl is. Többször mutatkozhattak be Kassán a Megyei Közművelődési Intézetben.

    A Művelődés Háza és Könyvtára
    3950 Sárospatak Eötvös út 6.
    Tel: 47/311-811
    Fax: 47/312-812
    Email: info@amuvelodeshaza.hu