koruskonf-10aA Művelődés Háza és Könyvtára munkatársai – látva a Kodály évfordulók ellenére tapasztalható csendet – úgy döntöttek, hogy saját lehetőségeik szerint igyekeznek felhívni a figyelmet, s egyben tisztelegni a neves zenepedagógus és zeneszerző, a világszerte ismert és alkalmazott Kodály-módszer névadója, Kodály Zoltán előtt. Ezt a lehetőséget egy magas minőségű kórus-hangversennyel kiegészített két napos konferencia keretében láttuk megvalósíthatónak.

A konferenciát három téma köré gondoltuk felépíteni. Egyik a Kodály nemzetközileg is elismert zenepedagógiai munkássága, az un. Kodály módszer. Másik a zeneszerző Kodály, hangsúlyosan a kórusirodalom gazdagítása terén végzett kiemelkedő tevékenysége, harmadik pedig a közművelődés és a kórusmozgalom kapcsolata.

Kodály álma, az „Éneklő Magyarország”, az elmúlt évtizedekben sajnos egyre távolabb került tőlünk. Az ének-zene tagozatos általános iskolák számának drasztikus csökkenése, a heti énekórák számának minimálisra csökkentése nem segíti a fiatalok ének-zene iránti érdeklődésének felkeltését, nem biztosítja az ének megszerettetésének, elsajátításának feltételeit. Nem ismerik meg gazdag népdalkincsünket, a magyar és az európai zeneirodalom kiemelkedő alkotásait.

Intézményünk, A Művelődés Háza és Könyvtára sok egyéb szál mellett kamarakórusán keresztül is kötődik a neves szerzőhöz. Sárospatak híven a több évszázados hagyományokhoz, – ahogy Aros János polgármester úr megnyitójában is említette: városunkban a Református Kollégiumban már a 17. században jelen volt a kórusban való éneklés, s annak írásban rögzített szabályai voltak – ma is több működő kórussal dicsekedhet, ami a város lélekszámát tekintve országosan is jónak mondható.

Az október 18-19-i konferencia első napjának első előadója a KÓTA tiszteletbeli elnöke Dr. Tóthpál József volt, aki a magyarországi kórusmozgalom helyzete kapcsán egy kis történeti áttekintést adott, s felvázolt néhányat a mai helyzetet előidéző problémákból.

Dr. Sándor Zoltán a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének igazgatója részletesebben ismertette Kodály Zoltán életét, munkásságát, s a magyarországi kórusmozgalomban betöltött szerepét. Kodály és Bartók hamar felismerték a gazdag magyar népdalkincs jelentőségét, népdalgyűjtő tevékenységükkel ezek lejegyzésével megőrizték és a következő nemzedékek számára is megismerhetővé tették ezeket.

Ezt követően Durányik László – az Aurin Leánykar Csokonai-díjas karnagya – előadását hallhatták az érdeklődők. Ő elsősorban a Kodály módszer elméletével igyekezett megismertetni a hallgatóságot. Beszélt a kórus személyiségformáló hatásáról, közösségteremtő erejéről, valamint az értékteremtő voltáról, s ennek a személyiségre való visszahatásáról egyaránt. Elmondta Kodály nyomán, hogy a zene olyan lelki táplálék, mely semmi mással nem pótolható. Néhány, az általa megemlített fontos kórusvezetői személyiségjegyek közül: következetesség, önfegyelem, humor, jókedv, hitelesség.

Durányik László után Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, a Nemzet Művésze következett az előadók sorában, aki a Kodály módszer gyakorlatába igyekezett betekintést adni. Előadása elején a csodálatos hangú Cantemus Gyermekkórus tagjai az „Őszi szél fúj …” kezdetű népdal éneklésével vonultak be a terembe, ahol aztán az előadás végéig egy-egy intésre folyamatosan illusztrálták a karnagy úr által mondottakat. Mindjárt az elején, a bevonulással nagy hatást értek el, megható volt a sok szép gyermekhangot hallani az Újbástya Konferencia termében. Ezt követően Szabó Dénes beszélt Kodály zenepedagógiai zsenialitásáról, a kórus és a karnagy kapcsolatáról. Megtapasztalhattuk, mit értett az előző előadó Durányik László azon, hogy a kórusvezető VARÁZSLÓ. Szabó Dénes egy-egy hangadására, egy intésére a kórus tudta mit vár tőle karnagya, s azt hibátlanul teljesítette. Megtapasztalhattuk milyen hangzásbéli eltérést okozhat csupán az, hogyan, milyen szorosan vagy lazán áll fel a kórus, vagy mennyire másképp szól, ha nyitott szájjal, jól artikulálva adják elő a művet, vagy pedig ennek figyelmen kívül hagyásával. Szabó Dénes izgalmas, érdekes előadása és a kórus gyönyörű hangzása zárta az első napi előadássort.

Este a sárospataki Bazilika gótikus falai között egy rendkívüli koncertnek örvendhetett a szép számú közönség. Rendkívüli, mert mindkét fellépő kórus háta mögött egy-egy nemzetközi kórusversennyel érkezett hozzánk. A nyíregyházi Cantemus Gyermekkar Lengyelországban vett részt egy nemzetközi versenyen, ahonnan minden elhozható díjat elhoztak. Bár ez tőlük már egyáltalán nem szokatlan, hisz bárhova mennek a világban, mindig nagy sikert aratnak, s legtöbbször meg is nyerik a versenyt. Azt, hogy e mögött a hihetetlen teljesítmény mögött mennyi munka van, leginkább csak ők tudják, mi legfeljebb csak sejthetjük. A másik kórus a Kecskemétről érkezett Aurin Leánykar, Durányik László karnagy vezetésével. Két héttel korábban görögországi versenyen szerepeltek, s ők is első helyezéssel tértek haza.

A konferencia második napjának első előadója Laknerné Brückler Andrea Wlassics Gyula-díjas közművelődési szakember volt Pécsről, aki a közművelődés szerepéről tájékoztatta a jelenlévőket, a magyarországi kórusmozgalom helyzetének alakulásában. Tette mindezt a saját több évtizedes tapasztalatai alapján, melyeket mint az egykori pécsi Városi Művelődési Központ igazgatója szerzett. Megismertette a hallgatóságot a kórusmozgalom helyzetének változásaival a 70-es évektől napjainkig, a tanácsi, szakszervezeti fenntartástól a közművelődési intézmények fenntartói szerepének átalakulásáig.

A következő előadásban tájékoztatást kaptak a jelenlévők a zempléni településeken működő kórusok helyzetének alakulásáról. A tájékoztatóból kitűnt, hogy bár több kórus is megszűnt az utóbbi években, ugyanakkor új kórusok is alakultak. Elsősorban egyházi kórusok jöttek létre a rendszerváltás után, azonban nemzetiségi és népdalkörök is szerveződtek. Érdekes színfolt Hercegkút település, ahol a mindössze 800 fős községben működik egy nemzetiségi énekkar, akik több szólamban énekelnek, s az idősebb korosztály tagjai alkotják, valamint a középkorosztály egy önálló énekkarral van jelen a településen. Mindkét együttesnek képzett karnagya van. Kórusok vonatkozásában Sárospatak, mint Zemplén kulturális fővárosa élen jár a térségben, hiszen a nagy múltú Református Kollégium Énekkara mellett működik a közel fél évszázados (49 éves) kórus, A Művelődés Háza Kamarakórusa, a 11 éve alakult Gaudium Musici Női Kamarakórus, a Bazilika Laudate Énekegyüttese és a Református Egyház Énekkara. Az utánpótlás hiánya azonban ezeknél a kórusoknál is jelentkezik, ahogy ez a korábbiakban már többször elhangzott a tanácskozáson.

A konferenciát Hollerung Gábor Liszt-díjas karnagy előadása zárta, akinek a jövő esélyei, lehetőségei volt a témája. Előadását a helyzetértékeléssel kezdte, s azzal, miért is jutottunk a jelenlegi helyzetbe. Önmagát sem felmentve mondta el, hogy ez nagyban köszönhető a zenész társadalomnak, mert a képzés folyamatosan romlott, s nem volt képes a megfelelően képzett zenészek, karnagyok megfelelő számban való kibocsátására. Előadását mégsem a pesszimista hangulat jellemezte, mint ahogy a korábbiakban is többször elhangzott, a helyzet nehéz, de nem kilátástalan. Dolgozni kell, kinek-kinek a maga helyén, s ahogy Szabó Dénes mondta előadásában, folyamatosan keresni, hogyan miként lehet még jobbá tenni azt, amit csinálunk.

Az előadások végeztével kötetlen beszélgetéssel zárult a program, mely a visszajelzések szerint hasznos volt, felhívta a figyelmet Kodály Zoltánra, s ezzel tisztelgett a zenepedagógus és zeneszerző nagysága előtt, valamint körbejárta a magyarországi kórusmozgalom helyzetét, nehézségeit.

                                                                                                                       Stumpf Gábor

Képek