Tisztelt Sárospatakiak, Kedves Látogatók!

A Magyar Kultúra Napja alkalmából tisztelettel köszöntöm Önöket. A Covid-19 vírus járvány okozta korlátozások miatt nincs mód arra, hogy a korábbi évek hagyományaihoz hasonlóan, közös térben együtt legyünk e jeles napon. Ezért e felületen osztom meg Önökkel gondolataimat, annak reményében, hogy a sok probléma ellenére, talán mindannyian gondolnak ma a minket összekötő közös kincsünkre, a magyar kultúrára.

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én. Annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.  A nap megrendezésének ötlete egyes források szerint Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki ezt az ötletet még 1985-ben vetette fel, végül e jeles nap megünneplésére 1989 januárjában került sor első alkalommal.  Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

A magyar kultúra sajátos védjegy, mely azonos gyökérből táplálkozik, és azonos jelentéstartalommal bír bárhol élünk. Olyan érték, amely hozzájárul a nemzeti összetartozás erősítéséhez, kifejezési mód és eszköz, ami megkülönböztet minket más nemzetektől. Az anyanyelv azonosságai nemcsak verbálisan igazak, hanem a zenében, táncban, díszítőművészetben is.

A nemzeti kultúra formálja a társadalom legapróbb sejtjét, a családot; alakítja egy-egy település közösségét, legyen az néhány száz fős, vagy százezres nagyváros; és meghatározza egy nemzet arculatát akkor is, ha nemcsak egy ország határain belül élnek annak honfitársai.

A kultúra változatos közeg, amelynek alakításához a helyi társadalmakban zajló közösségi művelődés folyamatai éppúgy hozzájárulnak, mint a benne résztvevő állampolgárok egyéni alkotó, művészeti vagy ismeretszerző tevékenysége.

A kultúra minden generáció számára sehol másutt át nem élhető élményt biztosít, és naponta értéket közvetít. A közösségi művelődés változatos tevékenységeiben mindannyian új kompetenciákat szerzünk, együttműködő partnerekre találunk és nem utolsó sorban örömünket leljük benne.

A változatos szervezeti keretek között megvalósuló kulturális folyamatok messze túlmutatnak a faluházak, művelődési központok, agórák falain. Vidékfejlesztő, innovatív szerepük megkérdőjelezhetetlen, csakúgy, mint a felzárkóztatást és esélyegyenlőséget alátámasztó eredményeik. A tehetséggondozásnak szintén természetes terepe a kultúra, mint ahogy az aktív időskornak is.

A hagyományok megismertetése és átörökítése a kultúra iránti fogékonyságot növeli, bármely életszakaszban. Ezen állítással igyekeznek jól sáfárkodni a szakma elhivatott emberei határon innen és túl. Az életminőség javításához nagyban hozzájárulnak az amatőr alkotó, előadó, művészeti és tárgyalkotó csoportokban, valamint művelődő közösségben átélt élmények.

Korábbi években komplex rendezvénysorozatot szerveztünk a januári ünnepnap köré: a már több évtizedes múltra visszatekintő Zempléni Gyermek Szólótánc Fesztivállal, változatos műfajú kiállításokkal, zenei eseményekkel, szavalóversennyel, filmvetítésekkel, városi ünnepséggel. Idén egy rendhagyó kiállítással ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, melynek témája A Művelődés Háza és Könyvtára felújításának jelenkori története.

Makovecz Imre építész, magyar kultúráról alkotott örök érvényű gondolatait kívánjuk ezzel központba állítani. „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók” – hangsúlyozta gyakran a mester és ezt igazolta vissza alkotásaival és tevékenységével is. Számos középületet, templomot, művelődési házat tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé és lett az organikus építészeti stílus megteremtője. Munkásságának eredményét száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi határon innen és túl. Építészként fő műve az 1992-es Sevillai Világkiállítás magyar pavilonja volt. Épületeinél a fát nem díszítő elemként, hanem szerkezetként használta. Nevéhez kötődik a Kós Károly Egyesülés, majd a Magyar Művészeti Akadémia alapítása.

A Művelődés Háza és Könyvtára épülete, napjainkban a város egyik emblematikus jelképe. A „fiatal” műemlék épület felújítása Sáros László György DLA építész tervei alapján az ÉPSZER Zrt. kivitelezésében, Magyarország Kormányának támogatásával zajlik.

Az elmúlt két évnek a történéseit örökítik meg a képek, amelyekből a rendhagyó kiállítás született. Hamarosan a teljes anyagot látni fogják. Reményeink szerint már nem kell sok időt várni arra sem, hogy a tereiben megújult, egyedi jegyeit megtartó, ám modern épületben köszöntsem Önöket.

 

Tisztelettel:

Csatlósné Komáromi Katalin